Kategória: papírrégiség

Országh Antal 1821-ben született Máramarosszigeten, majd a Pesti Egyetemen történelmet hallgatott. A Szabadságharc kitörésekor kadét volt Olaszországban, majd átállt a velencei magyar légióhoz. Velence eleste után Konstantinápolyba szökött, ahol rajzolásból és fordításból tartotta el magát, és itt sajátította el a fényképezés mesterségét is. 1852. év végén került Párizsba, ahol műtermet nyitott. A részletgazdag, miniatűrökre emlékeztető rajzok mestere volt, ahogy az a fényképein is érzékelhető. A fényképezésben kifejlesztett egy különleges technikát, e technikának sem receptje, sem leírása nem ismert : a porcelán papírkép készítését! A korabeli technikáktól eltérően a kompozíciók kontrasztosan fekete-fehér színűek, jellegzetesen fényes, fehér, viaszos hatású papírra készültek.A papír szinte vakítóan fehér, még 162 év elteltével is! Ez látható az aukciós tételen is. Országh 1862 év végén kegyelemben részesült és visszatérhetett Pestre, ahol a Nemzeti Színházzal átellenben, a Kerepesi út 3. szám alatt nyitott műtermet Porcellán Fényképészeti Műterem néven, de sajnos csak összesen egy évig. Ezért nagyon ritka és becses darab az aukción látható fotó, az egyik nagy kedvencem. https://htaukcio.com/product/33822

Még a múlt században járunk, 1997-et írunk. Akkoriban jól menő antikváros és aukciós ház tulajdonos voltam.
Budán a Városmajor Antikváriumot , Pesten az Ulysses-t csináltam, az utóbbit Tuza Tamás barátommal, aki a Központi Antikvárium fő becsüse volt, csak akkor épp áldozatául esett a Központi, több évtizedes és akkor is vadul dúló hatalmi harcainak.. kirúgták.. nem először és nem utoljára… hál’istennek.. így utólag már így látom, mert csináltunk egy jó kis antikváriumot..
( na erre majd még később visszatérünk, a Központira, meg általában a teljes Múzeum körúti stábra… ne aggódjatok srácok, nem lesztek a szőnyeg alá söpörve.. )
Szóval, bejött egy jó cím a budai boltba, teljes hagyaték, pénzsóvár, közepesen buta örökösök.. jól hangzott ..(akkoriban még voltak „szűz címek” elég sűrűn szerencsére, nem úgy mint manapság, ma jó, ha évente pár ilyen adódik , egyébként meg, csak a nepperek – ma egy részüket marketing menedzsernek hívják és dombornyomott névjegykártyájuk van, hordják körbe – körbe a cuccokat..)
Tehát, még aznap zárás után, ki is mentem a helyszínre, egy teljes faltól-falig polc könyv, érintetlen nagyrészt, aukcióra való, jó anyag!
Egyben ajánlottam rá, nem kevés pénzt, majdnem hét számjegyűt, ami azért akkor, komoly ajánlat volt.
Rövid alkudozás után, ami be volt kalkulálva részemről, megegyeztünk, de volt egy feltétel:
legyen kerek 7 számjegy, de vigyem a bélyegalbumokat is?!
(Én bélyeget addig csak otthon láttam apám albumjaiban és mivel kötelező volt nézegetni őket, egyáltalán nem érdekeltek, a 60-70 es évek sorozatai, blokkjai nem váltottak ki semmi izgalmat)
Mivel bőven a derekamig értek az albumok földtől felfele, egymásra rakva és láttam , hogy az egész világ országai olvashatóak az albumok gerincén, miért ne.. megvettem egyben mindent ..
Szegény alkalmazottam Krisztián, morgott is rendesen „ még száz kiló”. …
Jó pár órába beletelt, mire lehordtuk a könyvtárat és az albumokat, egy nagy dög Nissan maximám volt akkor, csontra telepakoltunk mindent , de bírta… éjszaka volt mire végeztünk kb. 20km/ órával gurultunk vissza a Bartók Béláról a Maros utcába..
folyt köv..