Blog

Megmondom, egyszerű : elsősorban a ritkasági fok tudja befolyásolni az árat, ilyen mértékben. Ez a megállapítás az úgynevezet „magyar városképes” lapokra vonatkozik. Ez a debreceni képeslap utoljára 11 évvel ezelőtt szerepelt egy aukción, legalább is a jegyzett aukciós adatbázisban így található és már akkor is 26 ezer forintot fizetett érte a boldog új tulajdonosa. Debreceni képeslapból, értelemszerűen több ezer, ha a változatokat is nézzük, több tízezer is van. Az 1700-ban, elsőként alapított (1976-ig működött) Arany Angyal gyógyszertár képe is fellelhető több száz fajta debreceni képeslapon, mivel a belvárosban található és ha valaki látképet készített erről a városrészről, nem tudta megkerülni ezt a sarok-épületet, DE így telibe a patika! … sosem láttam..Mauthner Alfréd gyógyszerész adta ki ezt a lapot, feltehetően reklám célból ca. 1908-15 között. Köszönet neki! Kellemes licitálást gyűjtő-hölgyek és urak! https://htaukcio.com/product/32960

Elkészült végre az új aukció, már látható és licitálható is. Most ez nem volt könnyű „menet” nekem.. Amióta antikvárosként újrakezdtem az aukciózást, a második korszaknak, ami HT Aukció néven már tizedik éve tart, talán ez volt a legnehezebben összehozott árverése. Nem mintha nem szeretném csinálni, az összes nehézség ellenére ( jó kis magyar viszonyok, infláció, adózás-csapdák, stb.. ne menjünk bele mélyebben most..) Szeretem beszerezni, feldolgozni, összerakni az anyagokat, főleg ha szellemileg is izgalmasak, változatosak.. szerintem most is azok. Van egy legalább annyira fontos dolog számomra, mint az aukciózás és most ezzel foglalkoztam többet. Van egy zenekarom, aminek szintén két korszaka volt, ahogyan az antikváros életemnek is. 1986-1994 között CMC (Cro-Magnon-i Cola) néven futottunk, mint alternatív zenekar és a műfajon belül elég szép sikerrel tettük ezt, koncertek, albumok stb. Ezt bizonyítja, hogy rendszeresen látom jó pénzért leütve a kollégák árverésein a zenei-koncert plakátjainkat. Ez volt az első korszak, de 2019-ben aztán szépen megbolondultam és újrakezdtem az egészet, nálam sokkal fiatalabb (ami nem nehéz) zenészekkel. Azóta kiadtunk 3 albumot, mind a három el is fogyott, persze hozzátenném, ez alternatív, réteg zene és a közönsége ennek a műfajnak pár száz fős, de akkor is…Idén januárban, aztán Győrben létrejött a KONCERT totál teltházzal, elég sikeresen! Annyira, hogy biztosan lesz folytatása is.. na ez kötötte le az energiámat az elmúlt hónapokban…de azért az aukció is összejött és össze is fog még egy jó darabig… Ha bővebben érdekel a zenénk, itt egy link : https://www.youtube.com/watch?v=XklPfAIyBCU (igyekeztem könnyebb, hallgathatóbb számot választani, nehogy elriasszam a kedves vevőimet… 🙂

Az előző rész tartalmából :

1997-ben járunk, úgy vettem meg egy nagyon komoly könyvtárat, hogy a tulajdonosoknak (áldja az ég) az volt a feltétele, hogy csak a bélyegalbumokkal együtt, egyben vihető a hagyaték. Az üzlet megköttetett, itt tartunk most.

Ezekben az években 2db antikváriumom volt, egy Pesten (az Ulysses, ami árverező ház is volt egyben) egy meg Budán (Városmajor Antikvárium), ide került a bélyeges anyag is. Akkoriban, abban a pár évben, elég jól mentek a dolgaim, sokat dolgoztam, mint főnök, ingáztam a két üzlet között fel-alá és annyi dolgot tudtam vásárolni, hogy beadók nélkül, rendszeresen pörögtek az aukciók is. A Maros utcai kis boltot Krisztián vitte egyedül, (egy közeli videotékában találtam rá a srácra, ahová esténként lejártam, éjszakai filmes municiókért. Pár beszélgetés után elcsábítottam, nem volt nehéz, mert ott nem érezte jól magát, nálam meg igen.Talán van aki emlékszik még rá, fiatal nyüzsgős, vagány dinamit-gyerek volt, elég gyorsan belejött a dolgokba, bámulatosan jól és türelmesen bánt az ügyfelekkel, vásárlókkal, a félőrült-gyüjtőkkel, a kissé sznob „budai-polgár” vásárlókkal, neperekkel, ügyeskedőkkel. Sajnos már nincs köztünk..) Tehát Krisztián szólt, hogy van egy rendszeresen belátogató nepper-vevő, aki kiszúrta az albumokat, dobozokat, ami nem volt nehéz, mert elfoglalta a kis bolt egy részét. „Hívná egy haverját és ajánlatot tesznek az egészre” monta Krisztián” , „ne adjuk el?” „Miért ne” mondtam… nem a mi profilunk, ott van arra a „Profila” ez a Profila profilja… 🙂 Kb egy-két héttel rá, Krisztián hívott (Messenger még nem volt :)) és jelezte, itt van a „rókaként” sündörgő nepper, hozta magával, a bélyeges szakmában „jól csengő” nevű barátját és órákig molyoltak a bélyeges hagyatékkal, most meg üzennek : „háromszázezer forintot fizetnének egyben az egészért, most azonnal” „ne adjuk el? ” Már majdnem kimondtam, hogy „de”………..folyt.köv.

#176107 tétel

Kedves „Gyűjtőtársak”, kereskedők, befektetők, ügyeskedők, nepperkedők.. 🙂 Aki nem nézte meg, (megvolt rá a lehetőség) az sajnálkozhat, azoknak ez így olyan, mint a lottó vagy a tippmix.. vagy bejön.. vagy nem.. 🙂 Aki megnézte, most lázasan kalkulálgathat: meddig menjek ? jutalékkal is megéri? mit hagyott benne a Szász? Nyílt válasz következik : – fogalmam sincs… egy nagyon vegyes minőségű és összetélű, totál káoszt mutató anyagról van szó, amiben a nagy számok törvénye szerint biztosan vannak érdekes, jól értékelhető darabok is… a volt tulajdonos személyisége is garancia erre. Rövid véleményem: ha sokat dolgozol vele és nem csak kereskedsz, hanem gyűjtesz is, jól járhatsz.. bőven… de ez csak egy tipp.. engem aztán ne szidjál, ha mégsem gazdagodsz meg… 🙂

.

#173613 tétel az aukción

Egyik kedvencem! A fotográfus ismeretlen, de egyáltalán nem biztos, hogy amatőr volt, mert ez egy érdekes, jó fotó. Én meg még bele is érzek dolgokat…Budapesten vagyunk a 60-as évek vége felé…Mit látsz Öreg, a deszkák repedésein át? Az egyáltalán nem dicsőséges múltat? A szinte kilátástalan jelent? A tök reménytelen jövőt? Ezt én már soha nem tudom meg..de egy biztos, te már befejezted a műszakot, ott.. akkor.. aznap.. és valószínűleg, mára már végleg. Menj haza Öreg, (útközben igyál egy-két felest és gyújts rá egy-két Munkásra) álmodj nagyokat..

#174580 tétel az Aukción.

Na, itt most mi történt?! Tudja valaki?

Véletlen? Van magyarázat? Ha tudod jelezd!

Budapest 1946.07.20. Ajánlott levlap,(tábori posta levlap van felhasználva, a hyperinflációs korszakban, örülhettek, ha találtak valamit amire írni lehetett..) készpénz bérmentesítéssel, Kolozsvárra címezve ( örömteljes hír a Mártírok útjáról a kolozsvári rokonságnak, az elveszettnek hitt katona, előkerült egy szovjet hadifogoly táborból ) CSAKHOGY a lap, Kolozsvár helyett, New Yorkban landolt, 24 nappal később! Mivel New York nem Kolozsvár, becsületesen vissza is küldték a lapot a feladónak Budapestre, meg is érkezett pontosan 6 hét múlva, vissza Budapestre! Mi történt? Szerintem sosem tudjuk meg… Ezért szeretem a postatörténetet..mert rejtélyes, talányos, izgalmas és megismételhetetlen..mindnből csak egy van..ahogy szegény GÁBOR mondaná : „Gyurika mutass mégegyet!” (MME)